Rákóczi György gondolatai a fejedelem aláírásáról (vendégszöveg)

Apám aláírásában a kezdőbetű fél oldal, több helyen átszaggatja a papírt, ezzel a fergeteges és grandiózus R-rel nem tanácsos viccelődni. Aki egyszer találkozik apám R-jével, más szemmel néz rá, ez az ember még sokra viszi. Aláírás-hamisítás szóba sem jöhet, évekig gyakorolok, silány utánzatokra telik csupán. Csodálom és imádom őt ezért az aláírásért. Sokszor csak úgy öncélúan, az élvezet kedvéért megkérem, vesse papírra a nevét, a nevünket, másodpercekig szánkázik a toll föl-alá, hurkok csapódnak jobbra-balra; dupla szaltó és svédcsavar, de nem ám csak úgy össze-vissza, hanem egy tökéletesen begyakorolt és indulatos terv szerint, és egyszer csak ott áll megint ez a különös, vad ábra, ami távolról sem emlékeztet arra a nevünkre, amit én írok, amit nekem kell írni, ám mégis az, extatikus, földöntúli, isteni változatban.

MK 6.

A császár udvarában volt egy favágó, a' törökül baldacsi. A császárnak megtetszett az az ember, hogy jól vágta a fát; az udvarában valamely tisztnek tészi, azután elébb, elébb, annyira, hogy vezérnek tészi. De szerencsétlenségire a császár olyankor tette vezérnek, amidőn okosabbra kelletett volna bízni a muszka cárral való hadakozást.

Anek.a a szavatosságról

A következő eset Thököly Imre, kuruc hadvezér, egykori erdélyi fejedelem udvarában történt. Idejét tekintve a karlócai béke esztendejében. A béke következményként Thököly már törökországi száműzetését töltötte, ekkor még Konstantinápolyban. Szóval a "kuruc király" a gyalázatos 1699-es esztendő búcsúztatására, a reményekkel teli új évszázad köszöntésére készült, udvartartásával egyetemben. Az előkészületekben, rokonságból való úri kisasszonyok is segédkeztek. Egyszer látja ám Thököly, hogy a művelt rokon hölgyek vizsgálgatják a drága pénzen hozatott ételek, italok csomagolásán a szavatosság dátumát.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Imre komám ezen némileg fölháborodott, és így szólt:
- Kisasszonkáim,  ne nézegessék a szavatosságot, mert én étellel, itallal úgy vagyok, hogy megszagolom, megkóstolom, ha jó, akkor megeszem, ha rossz, akkor kidobom, de olyan még nem vót!

MK 5.

A' való, hogy a nyelvnek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk olyan jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni, mint akivel kimondhatjuk magunk gondolatját.

MK 4.

A szívbéli szeretet nagyobb a gazdagságnál; nemcsak a gazdag házaknál lakik a jó házasság.

Anek.a - RF találkozása

Egyszer, még nyelvújításon innen, Ómagyar Mária-siralmon túl sétálgatott Rákóczi Ferike a Fő utcán, mert Fő utca mindenhol van, legfeljebb Main Street-nek hívják. Ferike épp azon gondolkodott, hogy képes-e a globalizáció lenyelni a magyar nyelvet, amikor is összetalálkozott fánkos nagyival. Fánkos nagyi, az eposzi jelzőt azért kapta, mert Ő készítette hetedhét határban a legszebb és legfinomabb szalagos fánkot.
No, kisszógám, égyüssz öreganyádhó? - kérdezte fánkos nagyi.
El! - vágta rá Ferike nagy örömmel, majd az villant át rajta, hogy jó lenne fánkos nagyival egy nyelvet beszélni, és gyorsan hozzátette - É!
Fánkos nagyi arca felderült.

MK 3.

De ki gondolhatná, hogy a töröknek olyan jó étele volna. A' való, hogy mindenikünk éhezett. De az is való, édes néném, hogy étlen költem fel asztaltól, noha ettem legalább nyolcvan tál étekből. Ezt kéd el nem hinné, ha a szokást nem tudná. Eb szokás, kutya szokás! Jaj! édes néném, elig mártottunk egyszer a tálban, hogy azt elvitték előllünk, a másodikát, a harmadikát, egyszóval hetven vagy nyolcvan tál így repült el előllünk; némelyikben még nem is mártottunk, már vitték.

Vedégszöveg

Ezen címszó alatt íródott bejegyzések másoktól átvett (többnyire irodalmi) szövegeket fognak tartalmazni. A vendégszövegben nem kerül megnevezésre az eredeti elkövető. Ezt a műfajt magas fokon űzi nemes Eszterházy Antal kurucz generális kései leszármazottja, nevezetesen  Esterházy Péter. Legyen hát tőle az első vendégszöveg, kivételesen idézőjelben a tőle szó szerint származó rész. A továbbiakban nem adok támpontot a vendégszöveg eredetére. Legyen kuruc virtus kinek-kinek a szöveg beazonosítása, ha ezt fontosnak képzeli.
A diktatúra egy lehetséges meghatározása, a diktatúrát túlélő tömegek számára (függetlenül attól, hogy ki volt éppen a csókkirály):
"velejéig hazug, mocskos vidék, egy szarság mint olyan, amelyben, ettől eltekintve, lehetett élni, eltekintve attól, hogy ettől nem lehet eltekinteni, noha eltekintettünk volt."

Ja, hogy ez hellyel-közzel a demokráciákra is igaz. Az már legyen a kései utókor baja mi bajunk.

MK 2.

Azt gondoltam elsőben, hogy majd elrabolnak bennünket; már csak azt néztem, hogy melyik kötöz meg. De ezek igen emberséges emberek; jó szívvel beszélgettek volna velünk, de oly kevés idő alatt nem leheténk tatárokká.

Anek.a (Ez hunglishul van .=dot (english))

Esze Tamás, aki talpasiról volt nevezetes, nem a tenyereseiről, vett egy pompás pej mént. Annak rendje s módja szerint bekötötte azt az istállóba.
Megérkezett a jó Bercsényi is.
Kedvtelve nézegették a  gyönyörű állatot. Egyszercsak Bercsényi, aki aznap paszuly főzeléket ebédelt, szellentett egy hatalmasat.
De jó gyomra van ennek a lúnak! - kiáltott fel Esze Tamás.
A jó Bercsényi csendesen mosolygott magában.

Mikes Kelemen színre lép

Mikes Kelemen posztol egyet nekünk.

Továbbiakban MK.

Hát mi bűnösök, hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek.

Hosszabb változat

BUGA JAKAB ÉNEKE.
(A végén nyomdafestéket nem tűrő kifejezés is van, de egy verset illik szó szerint idézni.)

Mit busulsz, kenyeres , midőn semmid sincsen?
Jó az isten, jót ád, légy jó reménységben.
Kinyilik az idő majd a jó tavaszkor,
Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor.

Hogy ne busulnék én, én édes pajtásom,
A tömérdek gondok uralkodnak rajtam;
Gondolkodásim közt se nyugtom, se álmom,
Lelkemet is bennem csak alig találom.

Kivan az oldalam, rongyos a dolmányom,
Hátam lapiczkáját veri a kalpagom,
A tömérdek folttul nehéz a nadrágom,
Zsiros ködmönkém is alig van nyakamon.

Lábárul lovamnak lehullott a patkó,
A ki még rajta van, az is csak kotyogó;
Patkó nélkül pedig megromlik a jó ló,
A szegény legénynek az is nem igen jó.

A köpönyegemben sok kárt tett az eső,
Uj mondérhoz pedig a reménység késő.
Van még egy tarsolyom, de az is csak végső,
Az vigasztal mégis, hogy bajom nem első.

A farkasbőrömnek lekopott a szőre,
Palaczka, pókháló a szögön belepte.
Nem csalogat engem ifjúság öröme,
Mert szennyes az ingem, nincs, ki fehérítse.

Ej kurva az anyja! élek, a mint élek,
Kivetem hasamat a jó verőfénynek.
Csak ugy dohányozom, mikor megéhezek,
Több szegény legénynyel én is eltengődek.

Kezdődik

Kezdődik blogéletem.
Elmondom hát énekem.

"Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen?
Jó az isten, jót ád, légy jó reménységben.
Kinyílik az idő, majd a jó tavaszkor,
Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor.

Hogyne búsulnék én, én édes pajtásom,
A temérdek gondok uralkodnak rajtom,
Gondolkodásim közt se nyugtom, se álmom,
Lelkemet is bennem csak alig találom.

Ki van az oldalam, rongyos a dolmányom,
Hátam lapockáját veri a kalpagom,
A tömérdek folttúl ínehéz a nadrágom,
Zsíros ködmönkém is alig van nyakamon.

A farkasbőrömnek lekopott a szőre,
Palacka, pókháló a szögön belepte,
Nem csalogat engem ifjúság öröme,
Mert szennyes az ingem, nincs ki fehérítse."