Egyszer, még nyelvújításon innen, Ómagyar Mária-siralmon túl sétálgatott Rákóczi Ferike a Fő utcán, mert Fő utca mindenhol van, legfeljebb Main Street-nek hívják. Ferike épp azon gondolkodott, hogy képes-e a globalizáció lenyelni a magyar nyelvet, amikor is összetalálkozott fánkos nagyival. Fánkos nagyi, az eposzi jelzőt azért kapta, mert Ő készítette hetedhét határban a legszebb és legfinomabb szalagos fánkot.
No, kisszógám, égyüssz öreganyádhó? - kérdezte fánkos nagyi.
El! - vágta rá Ferike nagy örömmel, majd az villant át rajta, hogy jó lenne fánkos nagyival egy nyelvet beszélni, és gyorsan hozzátette - É!
Fánkos nagyi arca felderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése